Supijace varoshaza
Supijace logo2

A Szabadkai Piacok Kommunális Közvállalatot 2000. szeptember 26-án alapították Szabadka Községi Képviselő-testületének a határozata alapján.  A vállalatalapítást megelőzően a szabadkai KKT kommunális tevékenységgé nyilvánította a piaci tevékenységet, majd szerződést írt alá a Piacigazgatóság Rt. kapacitásai egy részének átvételéről. Ezt megelőzően a Szabadka területén működő összes piac igazgatása az Rt. jogkörébe tartozott.  

A Szabadkai Piacok KKV a munkát hivatalosan 2001. január 1-jén hat piacon kezdte meg, melyek összterülete 13.478 négyzetmétert tett ki.

 
         Tejpiac – Komor és Jakab tere
         Iparospiac – Komor és Jakab tere
         Gyümölcspiac – Komor és Jakab tere 
         Vegyes Piac – Tesla-telep, Partizánbázisok utca
         Zöldpiac – Nagybani Piac – Mirko Bogović utca
         Zöldike Piac –- Harcosok Sorakozója Helyi Közösség
 

A Szabadkai Piacok KKV igazgatása alá tartozó piacok teljes kapacitása a következő: 599 asztal, 110 üzlethelyiség, 16 montázs létesítmény, 54 kijelölt árusítóhely, 12 tároló, 56 hűtőpult, 16 hűtőkamra és 212 m2 raktárhelyiség.
A Szabadkai Piacok KKV jelenleg 20 személyt foglalkoztat, a kapacitások átlagos éves kihasználtsága 91%.

Vezetőség

A vállalat történelme

A SZABADKAI PIACOK A TÖRÖK IDŐKBEN
A szabadkai vásárokról és piacokról az első írásos emlékek a török időkből származnak. Az 1570-es és 1578-as török adókönyvek (defterek) szerint Szobotka város polgárai már fizettek piaci és vásári díjakat fizettek.

„A negyedszázados hosszú béke avagy a sohasem szünetelő kis háborúk időszakát kihasználva az 1568-as drinápolyi békét követően II. Szelim szultán a budai vilajet (amelyhez a Duna és a Tisza közének jelentős hányada tartozott) politikai és gazdasági erősítése érdekében még két náhijet hozott létre: a bajait és a szabadkait, miáltal a szegedi szandzsák területi szerveződésének csúcspontjához ért. Ezután II. Szelim (többnyire szerb) telepesekkel ismét lakottá teszi a náhije elhagyott vagy alig lakott falvait, majd pedig a szobotkai kaszaba (a középkori állapotoknak megfelelően) városi jogokkal rendelkező településsé válik, amelynek saját piaca is van.”
A defterek a vásárokat és a piacokat a szerb pravoszláv egyház elnevezései alapján említik:

  • Szveti Sztevan napja – január 9.
  • Szveti Lazar napja – június 28.
  • Szveti Krisztov dan – szeptember 27.

A vásári vámok és piaci bevételek, amelyeket nevezett napokon gyűjtöttek be, a törökök számára évente mintegy 500 akcse bevételt jelentettek.

A szabadkai piacokon akkoriban vöröshagymát, fokhagymát, káposztát, répát, lent, kendert és búzát. lencsét és borsót, csicseri borsót, lóbabot, mézet, birka- és sertéshúst, tüzifát, szénát árusítottak…

  

VÁSÁROK A HONFOGLALÁS KORÁBAN

A vasárnap szavunk a vásár-napból ered, Törvénykönyveinkből pedig tudjuk, hogy első királyaink idejében virágzóak voltak a vásárok, kereskedőink pedig külföldi vásárokba is jártak. Részben erről tanúskodnak a sírokból előkerült érmék is: van közöttük nyugati, bizánci, de arab is.

Van egy írásos emlék is a honfoglalás korából, amely a vásárokról szól. Egy arab utazó (Ibn Ruszta) erről így írt:
„Amikor a magyarok a foglyokat Kardzsba /= Kercs/ viszik, a bizánciak eléjük mennek, s ott vásárt tartanak. Azok [ti. a magyarok] eladják nekik a rabszolgákat, és bizánci brokátot, gyapjúszőnyeget és más bizánci árukat vesznek.”

A bizánciakkal és az arabokkal nem szűnt meg a kereskedés a honfoglalás után sem, amit a fellelt ékszerek és pénzérmék bizonyítanak. A bizánci solidus és az arab dirhem az akkori világkereskedelemben rendes fizetőeszköznek számított. Keleten talán, az új hazában pedig bizonyosan fejlett kereskedelmet folytattunk, részben észak felé, részben pedig Kijeven keresztül. Magyarország területén több norman tárgyat találtak, sőt, még egy aranyozott fejedelmi koplyát is. Szent Istvák király kardján, melyet Prágában őriznek, az elefántcsont dísz norman formákat tartalmaz.

A híres prágai vásárokon a magyar kereskedők solidusokkal fizettek. Az országon belül hosszú ideig a dénárt, külföldön pedig a solidust, majd a magyar ezüstpénzt, valamint a lovakat használták fizetőeszközként. A vásárokon megjelentek a kézművesek is, elsősorban a nyeregkészítők, gölöncsérek és kalapkészítők.

A VÁSÁROK
Szabadkának 1743-tól – amikor szabad kamarai mezővárossá nyilvánították – évente három nagy vásárt volt szabad tartania.
Amikor 1779-ben szabad királyi várossá vált, a három korábbi vásár mellett engedélyeztek számára még egy vásárt, valamint (hétfőnként) egy heti vásárt is.

A vasárnapi vásárokon a városnak nem állt jogában vámot beszedni. Korábban a vásárokat a városháza előtti Piac téren tartották, majd a Ferenc-rendiek temploma és a Nagytemplom (a Szent Teréz templom) előtt, illetve a környező utcákban.

Az utóbbi évtizedekben a szabadkai vásárok teljesen elveszítették jelentőségüket.

A SZABADKAI PIACOK AZ IDŐK FOLYAMÁN

JÓSZÁG VÁSÁRTÉR (marhapiac) – 1890 előtt, a marhapiac helye mindig is a bajai és a halasi kapuk között, a ma már teljesen beépítettg területen volt.
BAROMFI PIAC – (régi) piac a Petőfi Sándor utcában.  Itt baromfit árultak.
SERTÉS PIAC – A Zombori útnál levő tér. Itt árulták a sertéseket.
FAZEKAS PIAC – (régen) piac a városközpontban, a Dimitrije Tucović utcánál. Valamikor itt cserép- és porcelánedényeket árusítottak.
GABONAPIAC – Tér a Zombori úton, a Bácska-pálya mellett. Itt gabonát árultak.
GALAMBPIAC – kisebb tér a Belgrádi út mellett (a túzoltókkal szemben). Ezen a helyen galambokat árultak.
GYÜMÖLCS PIAC – (ma is létező) piac a Zsinagógánál, a Komor és Jakab téren (sokáig Októberi forradalom tér), amelyen zöldségféléket, gyümölcsöt és tejtermékeket árusítanak még ma is. Ez a piac korábban a Piac téren, a Szentháromság szobra mellett állt.
NYÚL PIAC – a galambpiac melletti terület, aemlyen nyulat árultak.
NYÚL-ÓCSKA PIAC – piac a vásártéren, a Zombori út mellett. Korábban ott használt cikkeket árultak
PAPUCSOS PIAC – a Zsinagóga melletti utca, ahol a papucsosok árulhatták termékeiket (és az Elzánál levő utcában).
SZALMAPIAC – A piactér (vásártér) A Bácska-pálya mellett, ahol korábban szalmát és szénát árultak. 1860 előtt a Szalmapiac a Gyümölcs- és Tejpiac jelenlegi helyén működfött, a mai Komor és Jakab téren.
TEJPIAC – piac(rész) a zsinagógánál. Itt tejtermékek árusíthatók.
ZÖLDPIAC – ma a Jakab és Komor téren található. Az 1970-es évekig a Matija Gubec utcában volt a helye, ahol zöldségféléket és dinnyét árusítottak.
SZÉNAPIAC – az egykori szénapiac a mai Puskin téren és a Birografika Nyomda épületének a helyén működött. Innen kapta a Széna tér nevet. 1859-ben oda helyezték át a szalmapiacot is a mai zöldpiac területéről.