Hogyan termesszünk egészségesebb paradicsomot védett körülmények között?

Hazánkban a fejes saláta és a paprika mellett a leggyakrabban paradicsomot termesztenek védett körülmények között, fóliasátorban vagy üvegházban.  Azonban annak ellenére, hogy a hazai piacon a termelők számára hozzáférhető a hazai és külföldi vetőmagüzemek szinte összes kiváló minőségű hibridje, amelyekre a rendkívül magas termésképzés a jellemző, csak nagyon kevesen  érnek el kielégítő hozamot,  illetve használják ki teljes mértékben ezeknek a hibrideknek a genetikai potenciálját.

Emellett az intenzív termelés azt jelenti, hogy a paradicsomot állandóan ugyanazon a talajon termesztik, ami a hozam több mint 60%-os csökkenéséhez vezethet. Természetesen erre a problémára több megoldás is létezik, amelyek közül ezúttal azt a háromat emeltük ki, amelyeket a termelők általában alkalmaznak: 

Teljes talajcsere a gyökérrendszer behatolásának mélységéig.

Ezt az eljárást a termelők nagyon ritkán alkalmazzák, mert rendkívül drága és emiatt nem gazdaságos, így nem honosodott meg a paradicsomtermesztésben.  

Talajfertőtlenítés teljes talajcsere helyett

Ez az eljárás nagy mennyiségű vegyi anyag használatát feltételezi, de szintén nem garantálja a teljes sikert. Tekintettel arra, hogy a nagy mennyiségű növényvédőszer használata aligha eredményezhet egészséges termést, felmerül a kérdés, hogyan tudunk korszerű körülmények között egészséges termést biztosítani.

A paradicsom oltása kétségkívül az egészséges paradicsom termesztésének egyik leghatékonyabb módszere, amelyet a hazai zöldségtermesztők még mindig nagyon ritkán alkalmaznak.

Ehhez a módszerhez elsősorban akkor érdemes folyamodnunk, ha nem tudjuk biztosítani a két vetés közötti szünetet. Oltványozáskor különösen körültekintően kell eljárnunk a megfelelő alany kiválasztásában, mert összeférhetetlenség léphet fel abban az esetben, ha az alany és a nemes nem kompatibilisek egymással. Ebben az esetben az egyik alternatíva  a padlizsán, amelynek gyökere lényegesen ellenállóbb a talajban levő kártevőkkel és a gyökérbetegségekkel szemben, mint a paradicsomé. A paradicsom egyik legveszélyesebb betegsége a baktérium okozta hervadás, a kártevők közül pedig  a fonálférgek, amelyekkel szemben a padlizsán sokkal ellenállóbb, mint a paradicsom. Ennek az eljárásnak köszönhetően erősebb gyökérrendszer alakul ki, a padlizsán gyökere több vizet képes felvenni, így közvetetten a nagyobb hozamra is kihat. Amennyiben az oltványozásnak ezt a módját választjuk, oda kell figyelnünk arra, hogy a paradicsom és a padlizsán csírázása és hajtásainak megjelenése különböző időpontban történik.  A tapasztalat azt mutatja, hogy a padlizsánt három-öt nappal korábban kell vetni, mint a paradicsomot. A palántákat cserépbe ültetik előre elkészített termőtalajba.

A palántákat az első két-három levél kifejlődése után oltják. A hasíték helyén a szár átmérőjének 1,6-1,8 milliméteresnek kell lennie. A csírázástól eddig  a fázisig általában 12-15 nap telik el. Az oltás során a padlizsán és a paradicsom szárát a szokásos módon kapcsolják össze  szilikon oltócsipesszel 30 fokos szögben.  Az elkövetkező napokban a hasíték helyén kialakul a kallusz, így a növény teljesen új életet kezd a padlizsán alanyon. A teljes folyamat a csírázástól az új növény átültetéséig körülbelül 40 napig tart.

Oltással 30% -45%-kal növelhetjük a  paradicsom átlagos hozamát,  emellett a termés sokkal egészségesebb lesz, mint a hagyományos módszerekkel megtermelt.

Amennyiben a fóliasátrat/üvegházat rendszeresen szellőztetjük, a paradicsomhajtást kötözzük és az oldalirányú hajtásokat rendszeresen visszametsszük,  megteremtjük annak az alapfeltételét, hogy a vegetáció időszakában mellőzhetjük a vegyszereket, így kezeletlen paradicsomot termeszthetünk.

Jó lenne, ha a szabadkai és környékbeli termelők is fontolóra vennék ennek a módszernek az előnyeit, és elkezdenék gyakorlati alkalmazását. Ez a szöveg azzal a céllal íródott,  hogy arra ösztönözze a zöldségtermesztőket, gondolkodjanak el azon, hogyan tudnak másképpen egészségesebb termést biztosítani.

Összeállította: Petar Kuntić, okl. agronómus