A szabadkai piacok történetéből

Történelmi adatok szerint 1743-ban Mária Terézia kiváltságlevelével kamarai mezővárossá  tette Szabadkát, amiért a város polgárai hálájuk jeléül 150 lovat adományoztak a császárnőnek.  Valószínűleg nem sokat tanakodtak ezen a lépésen, mert a mezővárosi cím azt jelentette, hogy a város még egy vásár megtartására szerzett jogot és emellett minden hétfőn hetivásárt is rendezhetett.

Idővel bebizonyosodott, hogy a döntés helyes volt, mert a folyamatosan bővülő piaci és vásári kínálatnak hála a korabeli Szabadka város a Monarchia legtávolabbi szegleteiben is ismertté vált.

Újabb mérföldkövet jelentett a város és környéke fejlődésében az az 1779-es rendelet, amellyel Mária Terézia a szabad királyi város címet és a Maria-Theresiopolis elnevezést adományozta Szabadkának.  A szabadkaiak a számukra fontos döntést ezúttal 5000 arannyal, valamint 166.666 forinttal „jutalmazták”. Ettől kezdve megindul a város tervszerű és gyorsabb fejlődése,

mivel csupán néhány évvel később (1783-ban) jogot kapott arra, hogy a városba érkező árura adót szedjen be vám formájában. Ezért épültek a vámházak, vagyis mind a hét városba vezető kapunál állt egy-egy vámház  sorompóval. A Városi Levéltár számos dokumentumot őriz, amelyek bizonyítják, mekkora haszna volt akkortájt a városnak a befolyó vámból és piaci bérleti díjakból. Ennek a rendeletnek köszönhetően  másfél évszázadon  keresztül tekintélyes jövedelemforráshoz jut a város, ezért is szerettek volna minél több vásártartási jogot megszerezni. A mai városközpont egész területén évente négyszer volt vásár és hetente piac, például a ferencesek temploma  és a Szent Teréz székesegyház  előtt, valamint a környező utcákban. A baromvásártér a bajai és a halasi kapu mögötti legelőkön kapott helyet, míg egy 1889-es határozat értelmében át nem helyezték a zombori kapu melletti területre, ugyanis az egykori baromvásár területére lakóépületeket terveztek.