A piacok igazodnak a XXI. századi követelményekhez!

A piacok fennállásuk kezdete óta hidat képeztek a falvak és városok, a vidéki és a városi életforma között. Lehet, hogy ez napjainkban, az ipari tömegtermelésnek, a kis mezőgzadasági birtokok egyesülésének és a kereskedelem egy új formájának, a bevásárlóközpontoknak a gyors fejlődése idején kevésbé nyilvánvaló, de továbbra is ez a szerep a termelői piacok egyik legfontosabb potenciálja. Manapság is kizárólag a piacokon kapni olyan zöldséget vagy gyümölcsöt, amelyet a kistermelő aznap reggel szedett azzal a céllal, hogy délben már a vásárlók asztalára kerüljön. Csak a termelői piacokon tud a termelő személyesen találkozni a vásárlókkal, és elbeszélgetni velük az áru minőségéről, frissességéről és áráról. A szervezett kereskedelem egyéb formái esetében mindezt csak a közvetítővel tudjuk megtárgyalni.

Mindemellett ki kell hangsúlyoznunk, hogy manapság nem szokatlan, hogy a hagyományos értelemben vett kereskedők árusítanak a piacokon friss gyümölcsöt, zöldséget és más élelmiszereket. Ez a jelenség a megváltozott életforma egyik következménye, mert a XXI. században a gazdáknak nincs elegendő idejük arra, hogy egyedül vagy a családtagjaikkal együtt megtermeljék, és emellett napi szinten árusítsák is termékeiket a piacon. Mivel azonban a kereskedők javarészt azokból a falvakból szerzik be az árut, amelyek annak a városnak a közelében vannak, ahol árusítanak (kivéve a déli gyümölcsöt, illetve azokat a termékeket, amelyeket idényen kívül dobnak piacra), nekik is majdnem ugyanannyi lehetőségük van rá, hogy hangsúlyozzák a helyi termékek származását, frissességét és minőségét. Hogyan lehet ebből előnyt kovácsolni manapság, amikor egyre több vásárló érdeklődik azoknak az élemiszereknek a származási helye, termesztésének/tenyésztésének vagy elkészítésének módja, frissessége és minősége iránt, amelyeket naponta vásárolnak?

A válasz egyáltalán nem egyszerű, de nyilvánvaló, hogy a piacra dobott áru tekintetében kulcsfontosságú a tanúsítás, a márkanév és szabványoknak megfelelő címkézés. A gyakorlat igazolja, hogy a pultokon mindig azok a termékek a kelendőbbek, amelyek amellett, hogy kedvező az áruk, különféle módon jelölve vannak. Például azok, amelyeknek a címkéjén az áll, hogy “hazai”, “vegyszermentes”, vagy az, hogy “futaki káposzta”, “zlatibori kajmak”, “horgosi paprika”, stb.

Egyszóval a termelők és a piaci árusok már évszázadok óta jól tudják, hogyan kell kínálatukat még vonzóbbá és a vásárlók számára még csábítóbbá tenni, de a kor, amelyben élünk, újabb kihívások elé állítja őket.

Ugyanis mindamellett, hogy kevés ilyen irányú kutatás folyik, azok eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a termelői piacokon manapság többnyire az idősebbek vásárolnak (átlagban véve az 50 év felettiek), így egyértelmű, hogy a piaci tevékenység fennmaradásához elengedhetetlenül szükség van a fiatalabb vásárlók megnyerésére. Az ifjabb korosztályba tartozó aktuális és potenciális vásárlók a piacon leggyakrabban az értékesebb élelmiszereket kereseik, amelyeket különféleképpen lehet osztályozni az ellenőrzött, hagyományos módon előállított termékektől kezdve az úgynevezett hazain át a tanúsított organikus termékekig. Ettől nem szabad megijednünk,  mert szinte minden tanúsított termék, amely az eredetiségét igazoló földrajzi árujelzővel van ellátva, először hazánk valamelyik termelői piacán kerül a vásárlók elé. Ilyen például a lemesi csípős kolbász (kulen), amely militicsen készül, és már néhány éve kapható a szabadkai Tejpiacon.

Ez okból kell a termelőknek és árusoknak különös figyelmet fordítaniuk a fiatalabb vásárlókra, akik már hozzászoktak ahhoz, hogy bevásárlóközpontokban vásároljanak, és alkalmazkodniuk az ő igényeikhez és követelményeikhez. Ők még csak ezután találják meg a „saját” termelőiket és árusaikat a piacon, és ismerik fel a nekik felkínált termékek minőségét. A címke, amelyen szerepel a gazdaság neve, amely megtermelte, tegyük fel a burgonyát, legyen akár a zsákon, amelyből kimérik, fontos ezeknek a vásárlóknak, különösen ha az előállítás helye mellett szerepel néhány adat a burgonya fajtájára vagy mondjuk a vegyszerhasználatra vonatkozólag.

Természetesen ez csak a kezdet. Az ambíciózusabb és odaadással dolgozó termelők és árusok először az eladóhelyet, idővel pedig a saját termékeiket is márkajellel látják el. Sőt, tovább lépnek, és a közösségi hálózatokon is hirdetnek, termékbemutatókat és termékkóstolást rendeznek.  Ez az, amit megkövetel tőlük a kor, amelyben élünk.

Amin pedig nem kell változtatnunk, mert a termelői piacok egyik legfontosabb jellemzője, hogy a termelők és árusok becsületesek és őszinték legyenek vásárlóikhoz, és a régóban kapható termékek minőségét helyezzék előtérbe.

Ez az állandó tényező, amely szavatolja a termelői piacok jövőjét!